A szerzőről

Dr. Ecsedi Gabriella vagyok, jogász és népegészségügyi szakember, dúla, babahordozási tanácsadó, önkéntes szoptatási segítő, háromgyermekes – császáros és VBAC (császármetszés után szült) – édesanya.

Már első gyermekem születése után megérintett a szülés-születés témakörének mélysége, s mikor a legkisebb gyerekem elég nagy lett hozzá, először hordozási tanácsadónak tanultam, utána elvégeztem az Anyatejút Tudásközpont alap-, és középhaladó tanfolyamát, majd Békés Emőke dúlaképzésén vettem részt – ekkorra már sokféle saját tapasztalat (vetélés, koraszülés, császármetszés, VBAC, nem tervezett otthonszülés) birtokában.

Fontosnak tartom, hogy a leendő szülők tisztában legyenek azzal, hogy a világrahozás és világajövetel milyen messzemenő hatással bír mind a szülők, mind a születendő gyermek életére. Könyvszerzőként és dúlaként szeretném támogatni a várandós párokat, hogy felkészülten, szeretetteli légkörben, „egészséges” szülésélménnyel gazdagodva élhessék át ezt a megismételhetetlen eseményt. Szoptatási segítőként és hordozási tanácsadóként pedig a kisbabás mindennapok gördülékenyebbé tételéhez járulhatok hozzá.

Segítői filozófiám: szép, egészséges szülésélményre vágyni nem luxus, hanem érthető és jogos emberi elvárás. Meggyőződésem, hogy a szülésre való testi, lelki és tudásbeli felkészülés nagymértékben hozzájárul, hogy az anya kellően biztonságban érezze magát ahhoz, hogy bizalommal átadhassa magát a szülés erőinek.

Könyveimet az utat többször végigjárt nőként írtam; nem az egészségügyi ellátórendszerhez tartozó, szülés körüli segítő vagyok. Nézőpontom a várandós, illetve szülő nő, magzata-újszülöttje és az apa nézőpontja, a hangsúly az ő érdekeiken, vágyaikon, jogaikon és lehetőségeiken van. A könyvek szemléletmódjáról elöljáróban annyit érdemes tudni, hogy ideálisnak a természetes, háborítatlan szülést tartom, ugyanakkor nem vagyok kórház- vagy beavatkozás-ellenes.

Már anyaként vetettem bele magam nőtársaim tapasztalatainak, véleményeinek olvasásába, majd a szülésről és születésről szóló magyar és nemzetközi szakirodalom, valamint a hazai kórházi gyakorlat megismerésébe. Eleinte csak saját ismereteim bővítése volt a cél: első gyermekem császármetszéssel jött világra, ezt követően kellőképpen fel akartam készülni második, majd harmadik gyermekem hüvelyi úton való megszülésére. Ahogy azonban mind mélyebbre ástam magam a témába, egyre inkább megdöbbenve tapasztaltam, hogy az emberek – nők és férfiak, szülők és gyermektelenek – milyen kevés pontos és hiteles információval rendelkeznek a szülésről, s hogy sok szakember téves szakmai nézeteket (is) képvisel. Hitetlenkedve láttam, mennyi elavult, kifejezetten káros, mégis nap mint nap rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozás történik egy átlagos szülés során, hogy a vajúdó nő – akár orvosi ok híján is – hamar a műtőasztalon találhatja magát. Hogy milyen küzdelmes út vár arra, aki császármetszés után szeretne szülni, s hogy milyen sokszor élnek át a nők és babáik traumatikus élményeket életük e sorsformáló eseménye kapcsán. Ugyanakkor sok-sok szülésélményt megismerve láttam, hogy gyermeket világra hozni – akár hüvelyi úton, akár műtét által – alapvetően csodálatos, felemelő, erőt adó élmény, s ehhez nem kell más, mint hogy emberséges, támogató, empatikus szakemberek kísérjék az anyát!

Szakmáimból kifolyólag véremben van az elemző-rendszerező, adatokat és tényeket alapul vevő gondolkodásmód, ugyanakkor fogékony vagyok „a lélek dolgai” iránt is, így igyekeztem sokoldalú és lehetőség szerint teljeskörű kutatómunkát végezni. Ezt a közel három év alatt összegyűjtött tudást szeretném most megosztani másokkal is. Azt szeretném, hogy minél több várandós előtt váljon kristálytisztává: egyáltalán nem mindegy, hogyan szülünk és hogyan születünk. A szülés a nőé (nem az orvosé), egész későbbi életére kiható élmény, s a világrajövetel formálja a megszülető kis ember személyiségét, jövőbeli testi-lelki egészségét.

Azért írtam e könyveket, hogy minél többször hangozzon el: „De jó, hogy ezt tudtam előre!”