Szüléskönyv

A Szülés, császármetszés, VBAC – Elméleti és gyakorlati tudnivalók hüvelyi szülésre és császármetszésre készülő nőknek című könyv több mint hagyományos szülésfelkészítő könyv: szokatlanul széleskörű elméleti áttekintést és a gyakorlatban is használható ismereteket kínál mind szülésre készülő, mind császármetszés előtt álló nőknek, akár első, akár többedik várandósság esetén. A császármetszést követő hüvelyi szülés témakörében pedig egyenesen hiánypótló mű. A sokszor száraz tényeket is olvasmányos formában bemutató írást számtalan, anyáktól, dúláktól, bábáktól, orvosoktól és egyéb szakemberektől származó idézet, valamint 15 szüléstörténet teszi élővé.

A könyv emellett különleges nézőpontja miatt egyedi: szerzője háromgyermekes – császáros és VBAC – édesanya, aki maga is átélte a várandósság és a szülés különböző vetületeit: a baba megfoganásától az első ölelésig tartó várakozást, a császármetszés okozta meglepetést, veszteségélményt és fájdalmat, az újszülöttől elválasztva töltött órák kétségbeesését és az újratalálkozás utáni megkönnyebbülést, a VBAC-re (azaz császármetszést követő hüvelyi szülésre) készülés kihívásait, majd a vajúdó női test és lélek munkáját, kiszolgáltatottságát és erejét, a szülés örömét.

A könyv szakmai lektora Dr. Bödecs Péter szülész-nőgyógyász főorvos, a Magyar Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság elnöke.

A könyvírás ötlete a férjemtől származik. Amikor második gyermekünket vártam, elhatároztam, hogy megpróbálom őt megszülni hüvelyi úton – ám hamar rá kellett jönnöm, hogy császármetszés után nem ez az „alapértelmezett” út. Támogató orvost és női közösséget keresve egyre több információhoz jutottam, s egyre nagyobb döbbenettel és felháborodással láttam, milyen gyakran kapnak a várandós, illetve szülő nők pontatlan vagy nem teljeskörű tájékoztatást az állapotuk és a lehetőségeik kapcsán, mennyi elavult, kifejezetten káros, mégis nap mint nap rutinszerűen alkalmazott orvosi beavatkozás történik egy átlagos szülés során. Különösen szíven ütött, hogy milyen sok nő és baba él át traumatikus élményeket életük e sorsformáló eseménye kapcsán.

Ezeket az élményeimet pedig estéről estére megosztottam a férjemmel, aki egy ideig megértően hallgatott, hümmögött, néha kissé hitetlenkedett vagy éppen velem háborgott, majd egy nap megkérdezte: „Ha ezek tényleg ilyen fontos dolgok, és tényleg ilyen sok nő, pár nem tud róla, akkor miért nem írod le? Miért nem írsz egy könyvet?” 

„Hmm. Hogy én könyvet írjak? Miért is ne?” A következő délutáni babaaltatás alatt ihletszerűen megszületett a könyv felépítésének vázlata, majd lelkes kutatómunka vette kezdetét: elolvastam számos magyar és angol nyelvű könyvet, szakkönyvet, tankönyvet, tanulmányt, irányelvet, protokollt, cikket, interjút, anyai beszámolót, szüléstörténetet, s így – noha nem vagyok orvos, szülésznő, bába, sem dúla vagy perinatális szaktanácsadó, mégis – azt gondolom, kellően világos kép alakult ki bennem a témáról. (A felhasznált irodalom felsorolása több mint 20 oldalt foglal el a könyvben…) A sok-sok információt aztán feldolgoztam, rendszereztem és átadható formába öntöttem, a szakmai tévedések elkerülése végett pedig felkértem egy szakembert, hogy ellenőrizze, lektorálja a kéziratot.

A célom és vágyam az, hogy a tudás, amit az elmúlt években megszereztem, másoknak is hasznára válhasson. Szándékom nem a nők orvosok elleni „lázítása”, a bizalom rombolása, hanem a várandósok információs kiszolgáltatottságának csökkentése, s a szülés körüli segítők, elsősorban az orvosok ösztönzése arra, hogy az anyákat (és apákat) partnerként kezeljék.

A szülés különleges utazás a test és a lélek ismeretlen, csak ritkán látogatható vidékeire, és e kirándulásból a nők sohasem térnek vissza üres kézzel. Amit magukkal hoznak, egy életen át elkíséri őket, beleivódik testi-lelki-genetikai emlékezetükbe, újabb árnyalattal gazdagítja személyiségüket. S a gyermeknek sem mindegy, hogyan születik: mindaz, amit átél, míg végighalad életének valószínűleg leghosszabb húsz centiméterén, hatással lesz személyiségére, és későbbi testi-lelki egészségére is.

Gyermeket világra hozni – akár hüvelyi úton, akár műtét által – alapvetően csodálatos, felemelő, erőt adó élmény. Mégis, manapság sokan úgy gondolják, illetve azt sugallják a várandósoknak, hogy a szülést elég túlélni, „a lényeg, hogy a baba egészséges legyen”, „a java úgyis azután jön”. Olykor nincs könnyű helyzetben az, aki többre vágyik annál, hogy csupán túlélje gyermeke világrahozatalát: aki szeretné a maga teljességében megélni az életadás folyamatának fájdalmas szépségét – biztonságban, ugyanakkor minél kevesebb beavatkozás mellett, felesleges zavarás, siettetés nélkül.

Aki nem akarja a szerencsére bízni, hogy megadatik-e maga és gyermeke számára a szép, „egészséges” szülés esélye, érdekeik és jogaik érvényesülésének lehetősége, annak fel kell készülnie a nagy napra. Ha a várandós szeretné elkerülni, hogy esetleg áldozatául essen a kórházi rutinnak, hogy egy legyen az aznapi „esetek” közül, akkor informálódnia és terveznie kell. Ehhez kíván segítséget nyújtani ez a könyv.

 

A könyv a szülés témája mellett külön részekben foglalkozik a császármetszéssel és a VBAC-kel, e kettő biztonságosságának összehasonlításával, valamint a VBAC-re (azaz tulajdonképpen a hüvelyi szülésre) való felkészüléssel, így mindenki számára hasznos lehet, aki első vagy többedik gyermekét várja – akár hüvelyi szülésre, akár császármetszésre készül.

„Ecsedi Gabriella könyve kötelező olvasmány! Minden nőnek ajánlom, aki gyereket vár vagy tervez, és szeretne tisztában lenni a jogaival, a valós statisztikákkal, a nemzetközi ajánlásokkal és azzal, hogy mi a valóság, mi várhat rá a kórházakban vagy otthoni vajúdás esetén. A VBAC témakörében pedig egyenesen hiánypótló munka.

Második gyermekemet várom, miközben a kéziratot olvasom, és hálás vagyok Gabinak, hogy tényeken alapuló, higgadt tájékoztatást kaptam ebből a könyvből, ami megerősített az elhatározásomban, hogy szeretném megpróbálni természetes úton megszülni a kisbabámat, és sajnálom, hogy az első  szülésélményem előtt nem olvashattam el a császármetszésről szóló fejezetét. Nem csak azért, mert hasonló könyv akkor nem került a kezem ügyébe, hanem azért is, mert valamiért nem tudtam elképzelni, hogy végül velem is ez történik majd.

Nem dughatjuk homokba a fejünket: sajnos ma még sok helyen harcolnunk kell azért, hogy elkerüljük a szülészeti erőszakot, a rossz élményeket. Fel kell
készülnünk, tisztában kell lennünk a lehetőségeinkkel. Pontosan azért, hogy a testünk csak tehesse a dolgát…”

Cseke Eszter dokumentumfilmes, újságíró, az On The Spot alkotója

A könyv tartalomjegyzéke:

A könyv előszava:

A felhasznált szakirodalom és egyéb források jegyzéke: